B.J. kertészet
A szőlő érésének kezdetét zsendülésnek hívjuk.

Júliusban javában tombol a nyár, korai még az újborra gondolni, de jól esik egy fröccs a lugas hűsében vagy a kerti diófa lombja alatt. A szőlő minden nap munkát ad és aki rendszeresen gondozza, még az sem biztos, hogy tetten tudja érni a pillanatot, amikor a bogyó kezd színesedni, búcsút vesz zöld színétől, kissé puhább lesz és elkezdi gyűjteni a cukrot, ami nélkül élvezhetetlen a csemegeszőlő és lehetetlen bort készíteni.
Ez a korszak a szőlő életében az érés kezdete, amit a szőlészek összefoglaló néven zsendülésnek neveznek. Időszerűvé válik a tetejezés, a szőlő valamennyi hajtásának visszavágása. Ennek az a célja, hogy a szőlő a termés jobb beérésére, tartalékok képzésére és ne a további hajtásnövelésre fordítsa az energiáit. A megfelelő időben és szakértelemmel végrehajtott csonkázás következtében csökken az önárnyékolás, szabályozható a tőke termőegyensúlya, vízfelhasználása, és javul a fotoszintézis. Könnyebbé válik a közlekedés a sorok között, a jobb szellőzés, mérsékli a gombás betegségek fellépésének veszélyét és nem utolsó sorban kevesebb permetezőszert kell használni a csökkent lombfelületen. Fontos, hogy a talaj gyommentes maradjon ebben az időszakban is.
Sajnos zsendüléskor nemcsak a szőlő éledezik, hanem mások is, akik rajtunk kívül szintén szeretik. Például a molyok, akik ellen érdemes védekezni a hónap második felében. Különösen csapadékos, illetve párás, meleg időjárás esetén nem szabad megfeledkezni a peronoszpóra és a lisztharmat elleni védekezésről sem, ez egyébként is folyamatos feladat. Lisztharmatos év után tanácsos rövidebb csapokra metszeni, mert a vázágakhoz közelebb eső rügyek többnyire egészségesebbek.
Július végén számítsunk arra is, hogy az igen korán érő fajták szüretelését valószínűleg el kell kezdeni.
Akad hát bőven munka a szőlőben júliusban is, zöldmunkák és permetezés, de egy dologról nem szabad elfeledkezni: ne hagyjuk otthon a pincekulcsot!